Az a helyzet,hogy nagyon nagyon rég írtam,annyi minden történt welem,de a legfőbb boldogságom oka a barátom,ő az aki minden bajon átsegít,nélküle én már nem lennék.
Nagyon kétségbe estem,úgy érzem én nem fogom kibírni,most jött el igazán annak az ideje,hogy félhetek...Félek,nem fognak elfogadni az új emberek,félek,hogy mindenhonnan megkapom az előítéleteket,én leszek a rút fekete kiskacsa,a többi szép sárgaság mellett.Most is érzem hogy annyira ki leszek gyötörwe az osztályból,amennyire csak lehet:(
Eljött az iskola kezdés,és mások is mondták hogy borzalmas első éwem lesz...a gólyatáborról nem is beszélwe:/
Sajnos nagyon is félek,pedig állítólag nem kéne,annyira kétségbe estem mint még soha:(Új suli,új osztály,új emberek,és eltűnt barátok:(
És ráadásképp megkapom nagyanyáméktól,apáméktól,nagynénéméktől azt a fikászást hogy,hogy nézek ki,miért wagyok ilyen,hogy én nem fogom kibírni az új suliba,hogy engem kifognak csapni,és hogy miért beszélek így,miért wan ennyi idősen párom,miért ez miért az,mindig csak baszogatás:(
Na szówal ennyi...holnap megszenweden az évnyitót,és kezdődik...a gyötrődés:(
Csók♥
